A kolozsvári születésű Patrubány Miklós, az utóbbi években igencsak elsúlytalanodott, marginalizált Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke az aradi Nyugati Jelennek adott interjút. Ez a Határon túli magyarság – borús összkép, de volna kiút címmel jelent meg, alább olvasható.
– Elnök úr, hogyan látja a külhoni magyarok sorsát?
– Tragikus, a rendszerváltás óta eltelt közel 40 évben mindenütt csökkent a magyarok létszáma, számos település kiürült, a lakosság elöregedett. Ez nem jelenti azt, hogy elfogadnánk a tényállást és belenyugodnánk, hogy nincs mit tenni ellene, éppen ellenkezőleg, komoly dolgok kell történjenek e folyamatok megfordítására, mindenekelőtt a közösségi jogok bővítése, elsősorban autonómia révén.
– Az utóbbi években az autonómia ügye háttérbe szorult, legalábbis Erdélyben.
– Emlékszem, hogy ’92–93 táján, mikor még aktívan politizáltam az RMDSZ-ben, a kolozsvári szervezet alapító elnökeként megfogalmazódott a gondolat, hogy a kisebbségi jogok akkor teljesülnének ki, ha minden erdélyi magyar megkaphatná a magyar állampolgárságot, és tükörben, minden besszarábiai és bukovinai román a román állampolgárságot. Nos, ahhoz, hogy a külhoni magyarok megkaphassák a magyar állampolgárságot mintegy 20 év küzdelem kellett a magyar politikai osztály ellenállásának megtörésére – ideértve a kisebbségi létben politizálók közül is sokakat, mint például Tőkés László és Duray Miklós. Eközben Bukarest egy sima, belügyminiszteri rendelettel megadta az állampolgárságot a moldovaiaknak. Sőt, nemrég a bukaresti képviselőház megszavazta a Moldovával való egyesülést – a szenátus még bölcsen kivár – a székely autonómia azonban továbbra sem jöhet szóba. Holott nemcsak a székelységnek, hanem a partiumi magyarságnak is járna az autonómia. Még a személyi autonómia sem valósult meg. Észak-Magyarországon (ez az MVSZ szóhasználatában Felvidéket, avagy Szlovákiát jelent) a tömbmagyar lakosságú Csallóköznek is járna az autonómia, de Pozsonyban erről hallani sem akarnak. Éppen ellenkezőleg, megerősítették a magyarok kollektív bűnösségét hirdető és részleges kitelepítését lehetővé tévő Beneš-dekrétumokat, holott a MVSZ többször is felszólította a szomszédos országot, hogy vonja azokat vissza. Legújabban már börtönnel büntetik mindazokat, akik megkérdőjelezik a hírhedt dekrétumokat. Közben tovább zajlik a Csallóköz elszlovákosítása, egyre többen települnek be, és házat, földet vásárolnak. Sőt, még a határ magyarországi oldalán, Rajkán is többségbe kerültek a szlovákok, akik a 15 kilométerre lévő Pozsonyból költöznek ide. Sőt, nemrég Miskolc környékére felvidéki cigányokat telepítettek be Kassáról.
– A szabad mozgást biztosító EU-s jogszabályok mellett ezt nehéz lenne adminisztratív eszközökkel megakadályozni.
– Az autonómia révén azért szabályozni lehetne, hogy ki települhet be, és milyen körülmények között vásárolhat tulajdont. Meg lehetne akadályozni az etnikai arányok államilag támogatott megváltoztatását. Az autonómia megvédené a magyarságot az utódállamok túlkapásaitól. Mert a magyar kártyát bármikor kijátszhatják, és ki is játsszák, amikor a politikai érdek úgy kívánja. Legutóbb a szlovákok tették meg.
– A Délvidéken azért jobb a helyzet, olyan 20 évvel ezelőtt még gyakoriak voltak a magyar-verések a Vajdaságban, a temerini fiúkat ért állami szintű üldözés pedig felháborító mértékeket öltött. Manapság nyugodtabb a helyzet, nem üldözik a magyarokat.
– Az összkép azonban ott sem jobb, a magyarság száma olyan 150 ezerre csökkent a rendszerváltáskor regisztrált mintegy 400 ezerről. Közben számos szerbet telepítettek be a Délvidékre, főleg Boszniából és Koszovóból az etnikai arányok megváltoztatása céljából. Délvidéki Országos Tanácsunk elnöke kérdéssel fordult az igazságügyi minisztériumhoz, hogy Bácska és a Bánság milyen jogalapon tartozik Szerbiához, hiszen a határokat rögzítő békeszerződés szerint azok a Magyar Királyságtól Jugoszláviához kerültek, Szerbia pedig nem Jugoszlávia jogutódja. Az igazságügyi minisztérium bevallotta, hogy a kérdésre nem tud válaszolni, és javasolta, hogy forduljunk a kérdéssel a külügyminisztériumhoz. Horvátországban is drasztikusan csökkent a magyarok száma, holott annak idején, a délszláv háború kirobbanásakor azt ígérték, hogy visszaadják Magyarországnak Dél-Baranyát, amennyiben segítjük szabadságharcukat fegyverrel. A fegyverszállítmányt elküldtük, botrányba is keveredett az Antall-kormány emiatt, de Dél-Baranya nem került vissza. Miért? Mert Magyarország sohasem kérte…!? Az RMDSZ pedig elsőként ismerte el 1991-ben Horvátország függetlenségét, emlékszem mennyire viharos volt az ülés, Domokos Géza és Tokay György – nyugodjanak békében – azzal riogatott, hogy vér fog folyni nálunk emiatt, végül kétszavazatos többséggel fogadtuk el. Kárpátalján pedig – túl Antall József miniszterelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter minősített hazaárulásán, amelyet az ukrán–magyar alapszerződés nemzeti felhatalmazás nélküli aláírásával követtek el – a háború rontja jelentősen a magyarság helyzetét.
– Budapest azonban támogatja a határon túli magyarságot.
– Az Orbán-kormányok sok segítését nyújtottak, de pártpolitikai alapon. Majd meglátjuk, hogy az új kormány hogyan viszonyul a határon túli nemzetrészekhez. Az autonómiát azonban sosem támogatták, holott az 1996-os nagy magyar–magyar csúcson, melyen részt vett az akkori magyar kormány és parlament, illetve a határon túli magyar kisebbségi szervezetek, közösen fogadták el az autonómia támogatását. A döntés kicsapta a biztosítékot Bukarestben, amelynek akkori amerikai nagykövete, egy bizonyos Mircea Geoană nagy hullámokat vert Washingtonban, revizionizmussal és hasonlókkal riogatott. Azóta egyetlen budapesti kormány sem merte felvállalni a határon túli magyarság autonómiatörekvéseit. Holott az autonómia megmaradásunk alapköve, nélküle a magyarság elszórványosodik. A népszámlálások egyértelműen bizonyítják, hogy a szórványban sokkal gyorsabban fogy a magyarság, mint a Székelyföldön vagy általában a tömbvidékeken. Tudom, hogy nem mindenki osztja az én borúlátásomat, de én így látom a dolgokat. Ahhoz, hogy a kisebbségi sorsba taszított magyar nemzeti közösségek élete jobbra forduljon, olyan kormányra van szüksége Magyarországnak, amely kezdeményezi Történelmi Alkotmányunk jogfolytonosságának, a Szent Korona Országának helyreállítását, ami alapvetően megváltoztatja Magyarország belső és külső viszonyait. Az Orbán Viktor vezette kormánynak erre 16 évig megvolt az alkotmányos többsége. Nem tette! Esze ágába sem jutott! Most majd meglátjuk, hogy a szintén kétharmados többséggel kormányzó Magyar Péter vezette kormánynak futja-e ennél többre, vagy marad a pótcselekvést jelentő alamizsnaosztásnál, amivel ideig-óráig késleltetheti a külhoni magyar közösségek felszámolódását, de megakadályozni nem tudja.
