Jövő-menő társaság

Úgy tűnik, Romániában a tanügyminiszterek többsége folyamatosan jönmegy. (Afféle „jött-ment‟ kategória…) Az egyiket kinevezik, tesz, amit tesz, majd hirtelen lemond, vagy esetleg kirúgják. A rendszerváltozás óta 23 tanügyminisztere volt Romániának, nemsokára hivatalba lép a huszonnegyedik. Ez az adat abban az esetben érvényes, ha nem számoljuk, hogy a szociáldemokrata Ecaterina Andronescu négyszer töltötte be a tisztséget különböző időszakaszokban. Cîmpeanu is „visszaeső bűnös‟, ő először 2014–2015 között, a negyedik Ponta-kormány tanügyminisztere volt, aztán a Cîţu-kabinetben újrázott, innen örökölte meg a Ciucă-kormány. (Lemondásának körülményeit tekintve nem valószínű, hogy még egyszer felkérik e tárca vezetésére…)

Miután egy bukaresti újságíró plágiummal vádolta meg – és nemcsak vádolta, hanem komoly érveket, tényeket sorolt fel állítása alátámasztására – Sorin Cîmpeanu tárcavezető lemondott. Facebook-oldalán azt írta: saját indíttatására döntött így, Nicolae Ciucă kormányfő pedig el is fogadta a lemondást.

Ezzel a lemondással sok fejfájástól és talán szégyentől kímélte személyét és környezetét a volt tárcavezető. Nem tette ki sem magát, sem az őt támogató pártot annak a kényelmetlen és nehezen kezelhető helyzetnek, hogy a plágium százszázalékos bebizonyítása esetében közszégyen tárgyává váljon. Így is lesz elég gondja, mivel a legutóbbi hírek szerint egy Konstanca megyei diáklány – aki az ottani tanulók szövetségének alelnöke, és naponta ingázni kényszerül Konstanca és a szülővárosa között – beperelte azért, mert a miniszter nemrég rendeletben megvonta az iskolások ingázási költségeinek a fedezését.

És még egy adat: az 1989- es fordulat óta kinevezett huszonhárom tanügyminiszter közül eddig hetet vádoltak meg plágiummal. Cîmpeanu pedig a második, aki ezt követően lemondott tisztségéről. Ioan Mang, aki szintén az egyik Ponta-kormánynak volt a minisztere, nyolc nap után volt kénytelen megválni tisztségétől.

Sajnos, évek óta tartanak ezek a plágiumügyek: hol ezt, hol azt vádolják meg plágiummal, hol erről, hol amarról bizonyosodik be, hogy tényleg plagizált. Felmerül a kérdés: mégis, milyen erkölcsi alapokról vezényli valaki egy ország tanügyeit, aki maga is „puskázó‟? A magára valamit is adó személy ilyenkor nyilván azonnal benyújtja becsületbeli lemondását. Nem féltem egyiket sem, bizonyára ezt követően is megtalálják a helyüket a rendszerben valahol. Ioan Mang most például Bihar megye szociáldemokrata parlamenti képviselője, Cîmpeanu pedig rezignáltan közölte, hogy a továbbiakban egyetemi oktatóként, rektorként és szenátorként fogja támogatni az új tanügyi törvények elfogadását.

Úgy tűnt, ha sikerül elfogadni az oktatási törvénytervezeteket, akkor azok leghamarabbi, azaz 2023-ban történő életbe léptetése is Cîmpeanura maradt volna. Az oktatási törvénytervezeteket épphogy benyújtották a parlamentbe, talán még a vitájuk sem kezdődött el, ezért szerintem nem „fenyeget‟ az a veszély, hogy nem lesz, aki életbe ültesse majd jövőre vagy akár két év múlva – vagy sohanapján – az új jogszabályt. És tegyük fel, ha életbe is lép az új törvény, mi a garancia arra, hogy 2024-ben, amikor parlamenti választások lesznek, és megalakul az új kormány, nem fogják módosítani? Semmi.

Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

Total
3
Megosztás
Total
3
Megosztás