Mintegy varázsütésre, de egyáltalán nem meglepő módon kártyavárként omlott össze szomszédunkban, Romániában a demokrácia. Az eset teljesen példátlan és borzasztó félelmetes.
Az elnök az alkotmány egyik cikkelyének idézésével tudja megoldani, hogy az engedélyezettnél hónapokkal többet töltsön az ország élén, amíg valami módon meg tudják szervezni újra az elnökválasztást, és azt az eredményt majd talán el is fogadja az ország népe. Csakhogy nehéz lesz elfeledni, hogy már volt egy voksolás, amelynek most semmis a végeredménye. Arról is szó van, hogy rengeteg pénzt költöttek a TikTok közösségi portálon politikai reklámokra, s ezek nyilván az oroszok voltak, akik így a táncoló cicás videókkal a feje tetejére állították a román demokráciát. Legalábbis az amerikaiak így vélik, ők pedig biztosan nem hazudnak…
A legendás, a baloldali sajtóban amolyan tündöklő szuperállamként lefestett Romániában ennyire törékeny a demokrácia.
Természetesen mindenhol az, csak úgy működik, ha mindenki együtt dolgozik a fennmaradásán, és az egész lakosság alapvetően elfogadja, hogy ez egy ilyen rendszer. Elfogadja, hogy mások is élnek az országban, nem csak ő. Ahol régóta működik a demokrácia, esetleg jó mobiltelefonokat és csinos kocsikat gyártanak, ott úgy gondoljuk, a népfelség elve mindenek felett áll, és megdönthetetlen a rendszer.
Mert Dél-Korea csak azóta demokrácia, mint Magyarország, 1948 és 1991 között katonai diktatúraként működött, és akkoriban senki se kapkodott az ottani autókért és tévékért. Ma digitális nagyhatalom, a legsikeresebb ázsiai ország a popkultúrában, a jövőt kezében tartó gigász. Aztán az elnök megpróbálja megpuccsolni az államot, s miután ez nem sikerül, szomorúan beismeri a kudarcát, s elfogadja a védelmi minisztere lemondását, aki arra hivatkozva kéri a felmentését, hogy nem tudta megakadályozni az elnöki puccsot.
Franciaországban a sebtében összetákolt választási koalícióval megoldották – nem először a történelemben –, hogy ne nyerjen a Nemzeti Tömörülés, három hónappal később pedig megbukik Michel Barnier kormánya, nyilván a nép pontosan így képzeli a hatékony hatalomgyakorlást.
Németországban pedig a politikai élet a gazdasággal együtt olyan pusztaság képét mutatja, amelyet Angela Merkel szisztematikus munkával gyomlálgatott 16 éven át, kiszedegetve a gyomok mellett az élő és egészséges növényeket is. Jön is az előre hozott választás, ahol szinte senkire se tudnak szavazni az emberek.
Ez csak néhány példa az elmúlt napokból, a sor hosszasan folytatható.
Nincs olyan, hogy megdönthetetlen demokrácia, csak olyan ország van, ahol a közmegegyezés elég stabil ahhoz, hogy a többség minden nap újra meg újra ezt a rendszert választja.
A válságból válságba bukdácsoló világban rengetegen próbálják meg aláásni mások stabilitását, a legtorzabb gondolkodású liberális is felismerheti, hogy az Európai Unió súlyos betegségekkel küzd, s egyáltalán nem a létező világok legjobbika. Talán lehetne az, ha tehetséges és ügyes politikusok irányítanák, s akkor talán vonzó is volna a tagok és tagjelöltek számára vagy még azon is túl, de ma elsősorban arról híres, hogy ingyenpénzt ad messziről jött nincsteleneknek, akik cserébe randalíroznak az utcán.
Magyarországon a rendszerváltozás óta nem volt előre hozott választás, egyedüliként a régióban. A stabilitás megteremtése és fenntartása pedig borzasztó fontos. Ahol évente megbuktatják a kormányt, ott természetessé válik a politikai törékenység, újra és újra urnákhoz szólítják az embereket.
Akik egy nap pedig úgy döntenek, maradjanak a kártyák szétszórva.
Sitkei Levente / Magyar Nemzet
