Két kiadvány bemutatója Nagykárolyban

Csütörtökön, szeptember 19-én 17 órai kezdettel a nagykárolyi Károlyi-kastély földszintjén található konferenciaterem két kiadvány bemutatójának színhelye lesz.

Boros Ernő Gróf Károlyiak Károlyban című könyvéből részleteket olvas fel Benkő Boróka színinövendék, míg a Kolozsváron megjelenő Művelődés folyóirat Szatmári svábok című mellékletéről, illetve a közművelődési hetilapról Benkő Levente főszerkesztő, valamint Rostás-Péter Emese és Balla Sándor szerkesztők szólnak.

Emlékeztető: a szatmári svábokat a gróf Károlyi család telepítette le Nagykárolyban és az övezetben. A telepítés a szatmári béke megkötése (1711) után vette kezdetét gróf Károlyi Sándor irányításával. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint 220 családot, körülbelül 8000 személyt szállítottak Nagykároly környékére, akik 32 új települést hoztak létre. A telepítés 1760-ban befejeződött, de 1810-ig a családok még változtattak lakhelyükön. A mai romániai Szatmár megyében – ami az egykori Szatmár vármegye kétharmadát fedi le – jelenleg már csak pár ezer, magát németnek valló lakos él, hiszen a svábok az idők során előbb elmagyarosodtak, újabban meg már elrománosodnak.

A következőkben a Gróf Károlyiak Károlyban című könyv előszavából idézünk. „Természetesen nemcsak ennyit, de ebből a könyvből elsősorban azt lehet megtudni, hogy mi mindent mondtak (nyilatkoztak) a gróf Károlyi családnak az 1989-es rendszerváltás után ide látogatott tagjai Nagykárolyban. (A város tulajdonképpeni nevét a környéken gyakran használják a rövidebb Károly változatban is.) ’Nagykárolynak, ahol a családom ezer évig élt, és ahol a sors nem engedte meg nekünk, hogy tovább éljünk’ – ez a mondat egy 2004-ben gróf nagykárolyi Károlyi Lászlóval általam készített interjúból való. Ugyancsak László gróf egy négy évvel korábban, 2000-ben a Nagykároly és Vidéke hetilap olvasóihoz intézett kézírásos üzenetben a következőképpen „határozta meg” önmagát: ’Nagykároly városának szellemi lakosa’… Ez a két idézett szövegrész szomorú igazságra hívja fel a figyelmet. Arra, hogy Trianon a város szellemi lakosaivá léptette vissza a Károlyiakat. Annak a főnemesi családnak a tagjait, akik nem egyszerűen csak őslakosoknak számítanak itt, felmenőik révén ezer éven át nem csupán lakták és uralták a környéket, de egyfajta főszerepet is játszottak a település és a vidék történelmének alakításában. Emellett korántsem csak Nagykároly legfőbb idegenforgalmi nevezetességét és egyben ékességét, a Károlyi-kastélyt köszönhetjük nekik. Ennek ellenére a két háború között, és különösen 1945 után a Károlyi család tagjai összesen is csupán néhány napot töltöttek azon a helyen, amelyet nemzetségük ősi fészkének tekintenek. Elsősorban ez a fonák helyzet késztetett ennek a kiadványnak az összeállítására. Arra, hogy egy helyen közzé tegyem benne azokat az interjúkat, beszélgetéseket, amelyeket a romániai rendszerváltás után a gróf Károlyi család ritkán Nagykárolyba látogatott tagjaival készítettem. Arra, hogy röviden beszámoljak a legfontosabb ilyen látogatásaik alkalmával (temetés, világtalálkozó) történtekről. Továbbá több, a Károlyiakhoz köthető, elsősorban Trianon előtt kelt forrásmunkából, krónikából merített információ felelevenítésére. Valamint arra, hogy néhány, a család tagjainak a két 20. századi világégés utáni sorsával kapcsolatos más tudnivalót is egybegyűjtsek.”

*

A Művelődés havilap Szatmári svábok című mellékletének tartalomjegyzéke:

Boros Ernő: Kik a szatmári svábok?

Lauka Gusztáv: Szatmár megye – s lakosairól. Általában, azok jelleméről és szokásairól

Nagy László: Mezőpetri lakosainak szokásairól

Vonház Anna: A gyökerektől az új hajtásokig

Bagossy Bertalan: Templombúcsúk, kirbájünnepek

Ft. P. Gajdos Vince: A kaplonyi fúvósbanda

Boros Ernő: Disznóvágás – sváb szokás szerint

Boros Ernő. „A nádtető annál tartósabb, minél meredekebb”

Boros Ernő: A strudli ünnepe

 

Total
0
Megosztás
Előző hír

A szeretetről és a hitről egy szomorú temesvári évfordulón

Következő hír

Ukránbarát merénylője akadt Trumpnak?

Related Posts
Total
0
Megosztás