Erdélyi magyar sajtótermékek is hírt adtak arról, hogy félméternyi a frissen hullott hó a Déli-Kárpátokban található „Bilea-tónál”, s ezzel immár szinte kétméteres a hóréteg a Fogarasi-havasokban. Itt, valamint a szomszédos Bucsecs és Páring hegységekben fokozott a lavinaveszély.
Az említett tónál, amelynek mai hivatalos román neve Lacul Bâlea (bár pár éve még Lacul Bîleának írták) 175 centiméter a hóréteg vastagsága, de helyenként eléri a 2 métert is.
A romániai hegyi üdülőkben sok a turista, a magasabban fekvő sípályákon a hó mennyisége és minősége is megfelelő. A meteorológusok vasárnap 12 óráig erőteljes havazást jósolnak az Erdélyi-szigethegységben, a Keleti- és a Déli Kárpátokban. Az alacsonyabban fekvő vidékeken kiadós esőre lehet számítani. A csapadék mennyisége elérheti a négyzetméterenkénti 40-50 litert, helyenként a 70 litert is.
Visszatérve az idézőjelbe tett földrajzi névre: a Bilea forma semmilyen nyelven nem létezik, így leírva csupán sajtóhiba. A toponim – amely egyszerre hegyi tó, vízesés és menedékház neve – eredete a múlt homályába vész, annyi bizonyos, hogy lejegyezve elsőként az 1700-as években volt, németül, így: Bulleasee, illetve Buleasee, a turisták által akkoriban „felfedezett” tó neveként. De mivel mindig is a Magyar Királyság területén helyezkedett el, 1918 előtt soha sehol nem szerepelt sem Bâleaként, sem Bîleaként. Az Osztrák-Magyar Monarchiában készült térképeken, a Trianon előtt megjelent írásokban, továbbá az angol és német nyelvű bédekkerekben Bulea- vagy Bullea-tóként, ugyanakkor Fogaras vármegye magyar nyelvű térképein Bulla-tóként szerepelt.
Íme egy részlet Szabó János írásából, ami a Turisták Lapja, XX. évfolyam 1-2. számában jelent meg (1908. Január–Február, 27. oldal) Erdélyi útijegyzetek (1907. évi augusztus 14-től szeptember 1-ig) címmel: „A katlan észak-keleti részén lévő utolsó sziklafalból csörgedező forrásnál megpihenve, átkeltünk a Bulea-gerinczen és alattunk terült el a Fogarasi-havasok legnagyobb tengerszeme, a sötétzöld vízű kies Bulea-tó, a tóba benyúló félszigeten épített kőmenedékházzal.” Cholnoky Jenő, a magyar geográfia legnagyobb tudósainak egyike is Bulea- vagy Bullea-tóként említi a történelmi Magyarország Fogaras vármegyéjének Alsóárpási járásában található tavat, patakot és az azon lévő vízesést.
De ma már nemcsak a románok Bileáznak vagy Baleáznak, hanem az egész internetes világ. Előbbiek szép legendát is gyártottak a névhez valami hasonnevű juhászlegényről, ám a történetileg első írott források mind magyarok vagy németek. Könnyen lehet, hogy nem is személynévről van szó.
