Totális felháborodás A románok tehetségesek-ben, miután Andra Golden Buzz-zal jutalmazott egy indiait: „Szégyen! Vannak román tehetségeink és idegeneket léptetnek előre” (Revoltă totală la Românii au talent, după ce Andra a oferit Golden Buzz unui indian: „Ruşine! Avem talente româneşti şi avansaţi străinii”) – ezzel a bombasztikus, terjengős címmel a bukaresti „központi lap”, az Adevărul 2025. március 2-i számában jelent meg cikk.
A következőket ebből idézem: „Andra, hazánk egyik legszeretettebb énekesnője egy indiai utcai művész produkciója után nyomta meg a Golden Buzz-t, ezzel az elődöntőbe küldve Harsh Bansalt. (…) A románok nem nézték jó szemmel ezt a döntést. Ellenkezőleg, sokan közülük felháborodtak, amiért egy más nemzetiségű versenyzőnek ilyen kivételes pillanat jutott.”
Ízelítő a kommentárokból: „Golden Buzz-t adnak az idegeneknek, és a románok alig egy-két ’igent’ kapnak. Szégyen! Akkor miért A románok tehetségesek a neve?”, „Mire számítson az ember? Jön egy idegen, és a zsűritag mit tesz? Golden Buzz-t ad neki. Miért? Közülünk való tehetséget nem találtál?” … és így tovább.
Néhány kiegészítő tudnivaló. A nevezett televíziós „tehetségkutató” showműsor angol licenc alapján készül, eredeti címe Got Talent, ezt fordították Bukarestben „A románok tehetségesek”-re. A műsor nagydíja 120 ezer euró, célja a bármilyen kategóriában tehetségesnek mutatkozó versenyzők ismertséghez (karrierkezdethez) segítése. A versenyzők produkcióit négytagú zsűri bírálja el. Utóbbiak mindegyikének évente egy alkalommal arra is lehetősége van, hogy megnyomja az úgynevezett aranygombot (Golden Buzz), amivel egy versenyzőt minden mástól függetlenül közvetlenül az elődöntőbe juttathat.
A „botrány”, amelyről az Adevărulból is értesülhetünk, azért érdemel figyelmet, mert a hozzászólók annak ellenére nehezményezték „az idegen” aranygombbal való továbbjuttatását, hogy a produkciójában nem találtak kifogásolni valót. Ami az adott körülmények között arra utal, hogy a kérdéses produkciót tulajdonképpen maguk is a legjobbnak találták…
Az eset egy régi történetet juttatott eszembe. Még az úgynevezett Ceauşescu-rendszer idején egy társaságba kerültem Cristian Țopescuval, a felkapott sportriporterrel. Egyikünk megkérdezte tőle, hogy történt-e vele valami vagy csak véletlenül nem látta már jó ideje a televízióban. Íme Țopescu válasza: „Közel három hónappal ezelőtt a Bukaresti Dinamo (s itt már nem emlékszem, hogy melyik angliai „szupercsapat” neve következett) mérkőzését közvetítettem a tévében. Az angolok nyertek 2–0-ra, és én a látottak alapján azzal a végszóval búcsúztam, hogy „győzött a jobb csapat”. Másnap egyenesen a Román Kommunista Párt Központi Bizottságába hívattak, ahol az illetékes elvtárs a sárga földig letolt, és a következőket közölte velem. Jegyezzem meg, ha egy román meg egy külföldi csapat játszik, és az idegen csapat nyer, nem mondhatom azt, hogy győzött a jobbik! Egyelőre büntetésképpen csak három hónapra tiltanak ki a Román Televízió székházából, de ha nem fogadok szót, ez a tiltás véglegessé válhat…
A Țopescutól hallottaknak köszönhetően az 1989 decemberi fordulatig pontosan tudtam, hogy a televízió által közvetített mérkőzések riporterei szerint miért volt majdnem mindig a játékvezető, illetve más bűnbak híján például a kapufa vagy a rossz idő a hibás a románok által elszenvedett vereségekért.
De 35 évvel a rendszerváltás után mi a helyzet a Românii au talent tehetségkutató kapcsán tapasztalt jelenséggel? Azzal a tömeges nézői hozzáállással, hogy a vetélkedők produkcióinak az elbírálásakor legelőbb a nemzeti hovatartozást vegyék figyelembe, és csak ezt követően a tehetséget, illetve a teljesítményt? E mögött nem állhat az RKP Központi Bizottságától származotthoz hasonló ukáz. De akkor mégis mire vezethető vissza a jelenség?
Ha idegeneket léptetnek elő, mégis miért nevezik a műsort így: „A románok tehetségesek”? – az egyik elégedetlenkedő tette fel (lényegében) ezt a kérdést. És tényleg: román fordításban miért éppen ezt a nevet kapta a szóban forgó tehetségkutató?
A műsor magyar megfelelőjét (Hungary’s Got Talent) a következőképpen emlegetik: „Magyarországnak vannak tehetségei”, vagy „A tehetség itthon van”. Egyik fordításváltozat kapcsán sem arra gondolunk, hogy a magyarok nagy általánosságban tehetségesek, hanem csak erre: a magyarok között akadnak tehetségesek is. Ami megfelel a valóságnak.
„A románok tehetségesek” cím viszont már-már azt sugallja, hogy minden román tehetséges. Ami nyilvánvalóan nem igaz. Persze mondhatjuk, hogy nem nagy ügy, a román fordítás esetében csak egy kis apróságról, költői túlzásról van szó. Csakhogy sok kicsi sokra megy, sok hasonló apróság együtt egy bizonyos mentalitás kialakulásához vezethet…
Vagy Romániában nem is történt mentalitásváltás, még mindig az RKP Központi Bizottsága által megszabott, a hitleri nemzetiszocializmus téziseiből ihletődött nemzeti-kommunista irányelvek tovább élésének lehetünk a tanúi?
Boros Ernő
