Az Erdély fővárosában nemrég elkezdődött munkálatokat vezető Kiss Zoltán Árpád kőrestaurátor közölte az MTI-vel: visszahelyezik eredeti belvárosi helyére a kommunizmus idején elköltöztetett barokk fogadalmi szobrot, a Mária-oszlopot. A szobrászati elemek nagy részéről eredeti másolat készült, ezek kerülnek ki a köztérre.
A kolozsvári Mária-oszlop a nagyszebeni Nepomuki Szent János-szobor mellett Erdély második legrégebbi köztéri emlékműve. Több évtized után kerül vissza eredeti helyére, a belvárosi Egyetem (ma Universității) és Farkas (ma Mihail Kogălniceanu) utcák kereszteződésénél kialakítandó kis térre, a piarista templom elé.
A XVIII. századi barokk fogadalmi szobrot a román kommunista hatóságok 1959-ben, restaurálása után bontották le azon indokkal, hogy akadályozza a gépkocsiforgalmat. 1961-től az egyik legnagyobb lakótelepen található, két sugárút által közrezárt Szent Péter és Pál apostolok templom kertjében állt, ahol a nagy gépkocsiforgalom miatt alig volt észrevehető.
A belvárosba való visszahelyezéséről 2018-ban döntött a képviselőtestület az akkor önkormányzati képviselő Gergely Balázsnak, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezőjének javaslatára. Visszaállítása része a Farkas utca és a környező utcák teljes körű felújítását előíró, év végén záruló projektnek, a költségeket is innen állják. A munkálatok határideje november 30., de mivel szabad ég alatt folyik az újjáépítés, időjárásfüggő a befejezése. Mivel az emlékmű nagyon rossz állapotban volt, csupán az eredeti talapzat kerül ki köztérre, a szoborelemek hiteles másolatok.
A restaurálást, újjáépítést vezető Kiss Zoltán Árpád szerint a főalakról, Szűz Máriáról és a három angyalkáról hiteles másolat, a három ampolnából a javított eredeti változat kerül ki a térre. Az eredeti talapzat és oszlop néhány eleme is cserére szorult, de elmondása szerint ezek nem számottevők. Szűz Mária alakja már az 1960-as években történt újraállítás előtt nagyon károsodott, egyes részei leváltak, amit akkor a „nem kőbarát” cementtel fogtak össze. A tömb is, amelyen a főalak áll, el volt hasadva, fagy hatására akár tovább is repedhetett volna és ledőlhetett volna a szobor. Nagy volt a veszélye, hogy ott helyben megsemmisül – idézte fel a restaurátor.
A művészettörténészekkel konzultálva az a döntés született, hogy nyugat-európai mintára hiteles másolatot helyeznek ki a köztérre, és a restaurált eredeti szoborelemeket múzeumi körülmények között, kőtárban őrzik majd. A restaurálás során archív fotókat is használtak, ugyanis a kommunizmus idején történt beavatkozáskor nem állították be jól a szobrok szögét, ezeket most korrigálni kellett úgy, ahogy alkotójuk eredetileg megálmodta. Szűz Mária alakja a főtéri Szent Mihály-templomra néz.
A kőrestaurátor szerint az újjáépítés legkevesebb egy hónapig eltart, mivel a kőtömböket helyben kell kapcsokkal összefogni, illeszteni, és nagyban függ az időjárástól, hidegben nem kivitelezhető. A végső simítások is sok munkát feltételeznek – fogalmazott.
A helyreállítás Kolozsi Tibor szobrászművész tervei alapján történik, aki a Mátyás-szoborcsoport restaurálását is vezette, az emlékmű körüli teret az utcák felújítási terveit is készítő Macalik Arnold építész tervezte. A restaurálást Kiss és kollégája, Gere István kőfaragó, André Csongor és Sipos István Márton szobrász, valamint Bede Ingrid Izabella keramikus végezte.
Kovács Zsolt művészettörténész leírása szerint az emlékmű elkészítésére 1744-ben kötött szerződést az erdélyi katolikus arisztokrácia jelentős képviselője, gróf Kornis Antal az erdélyi barokk szobrászat fő mesterével, Anton Schuchbauerrel. Megrendelője az emlékművet hálaadománynak szánta az 1738-ban elkezdődött pestisjárvány elmúltáért.
