Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események okairól, megítéléséről három évtizede vitatkoznak olyanok is, akiknek semmi közük nem volt hozzájuk, miközben azok nagy része máig hallgat, akik kitervelték és végrehajtották a román nacionalista felbujtást és az ebből eredő magyarellenes pogromot.
Két tény világosan jelzi, hogy kik voltak a támadók, illetve kikre akarta hárítani a felelősséget az államapparátus. A közvetlenül az események után a városba látogató román kormányzati vizsgálóbizottság úgy találta: a marosvásárhelyi kórházba első hullámban érkező sérültek elsöprő többsége magyar volt, azaz őket támadták, s nem ők támadtak. Másrészt a marosvásárhelyi események után 43 személyt ítéltek el erőszakos cselekedetért. Kivétel nélkül magyarokat vagy magyar anyanyelvű cigányokat – ezt a posztkommunista nemzetállami részrehajlást sem letagadni, sem szépíteni nem lehet, noha azóta is sokan próbálják.
A fekete március (más néven marosvásárhelyi pogrom, románul: Conflictul interetnic de la Târgu Mureș) megnevezés alatt azokra az etnikumközi zavargásokra hivatkozik a szakirodalom, amelyek 1990 márciusában történtek az akkor még magyar többségű Marosvásárhelyen. A harcoknak 5 halottja (3 magyar és 2 román) és 278 sérültje volt. Az eseményt az váltotta ki, hogy az 1989-es rendszerváltásban („gengszterváltásban”) csalódott magyarság tüntetett a teljes körű anyanyelvi oktatás megteremtéséért, amire válaszul a Vatra Românească soviniszta román szervezet a hatalomra került Iliescu-rezsim támogatásával felbujtott-felhergelt-leitatott falusi románokat szállított Marosvásárhelyre, akik feldúlták a város központját, majd rátámadtak a mindaddig békésen tiltakozó magyarokra. A március 19–21. közötti eseményeknek akkor lett vége, amikor is a környező településekről megérkezett magyar erősítés kiverte a beszállított románokat Marosvásárhelyről, majd ezt követően a hadsereg helyreállította a rendet.
A történteknek nagy visszhangjuk volt mind a romániai és magyar, mind pedig a nemzetközi sajtóban. Bár egyes lexikonok és történelemkönyvek máig állítják, hogy nem tisztázott, mi robbantotta ki a zavargásokat, ez csak a felbujtók kilétét hivatott takargatni és felelősségüket elmaszatolni. Egyértelmű, hogy az 1990 márciusi marosvásárhelyi eseményeket a volt kommunista politikai rendőrség, a Securitate – amit 1989 decemberében feloszlattak – emberei provokálták ki, akiknek ürügyre volt szükségük, hogy kiszabaduljanak abból a szorongatott helyzetből, amelybe a forradalom után belekerültek. Létezik titkosított dosszié arról, hogy kik voltak azok a személyek, akik a március 15-i magyar nemzeti ünnep ürügyén és azt követően kiprovokálták a halálos áldozatokat is követelő sajnálatos eseményeket. A konfliktus – aminek hangsúlyos magyar irredenta hátteret kreáltak („Erdély elszakítása”) – igazolni volt hivatott az egy héttel később létrehozott Securitate-utód Román Hírszerző Szolgálat (SRI) létjogosultságát, valamint elterelte a valós gondokról, a kommunisták fű alatt zajló hatalomátmentéséről a közvélemény figyelmét. Ugyanakkor az incidenseket követő retorzió kizárólag magyar és roma nemzetiségűeket ért. Az események és a következmények nyomán Marosvásárhely lakossága drámai módon csökkent, számos magyar nemzetiségű inkább elköltözött a környékről, sokan Magyarországra telepedtek át. A 2002-es népszámlálás szerint kb. 15 ezerrel fogyott a város lakossága 1990-hez képest, ami 10%-os csökkenés. Azóta a magyarság már csupán kisebbséget alkot a városban. Az események igazi kivizsgálása a mai napig nem történt meg.
Az eseménysorozat némileg előképe volt a később lezajlott bányászjárásoknak, amikor ugyancsak a központi államhatalom segítségével, szervezetten szállítottak Zsil-völgyi bányászokat Bukarestbe, a demokratikus erők eltiprásának, megfélemlítésének céljából.
Tavaly ilyenkor jelent meg egy szem- és fültanú, a marosvásárhelyi Fazakas Csaba visszaemlékezése azokra a napokra a közösségi médiában, ezt most újra megosztotta, akit érdekel, itt olvashatja, mert bár szubjektív, de tanulságos: https://www.facebook.com/groups/512913085391054/user/100011682984073
