Kilenc országból érkeztek résztvevők szeptember másodikán a legitim Vitézi Rend vitézavatási ünnepségére Máriapócsra. A rend munkássága szerteágazó: külföldön és belföldön egyaránt előadásokkal, avatásokkal, megemlékezésekkel, hazafias érdemek elismerésével, emlékművek építésével és hadisírgondozással segíti fenntartani a magyarok nemzeti elkötelezettségét, őrzi a bennünket hagyományosan jellemző vitézi szellemet.
Immár hagyománnyá vált, hogy a vitéz Habsburg-Lotharingiai József Károly főherceg, királyi herceg, főkapitány által vezetett legitim Vitézi Rend Máriapócson (városka Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye Nyírbátori járásában), a Szent Mihály főangyal görögkatolikus kegytemplomban tartja éves nagy vitézavatási ünnepségét.
Szeptember 2-án, a nemzeti kegyhelyként is ismert búcsújáróhelyen Máriapócs polgármesterének üdvözlő szavait követően ezúttal is felvonultak a történelmi jelmezekbe öltözött zászlóforgatók és dobosok, majd egy népi táncegyüttes fergeteges műsorát élvezhették a jelenlevők.
A rendtagok nagy számban vettek részt a szentmisén, amelyen a kegytemplom papja a prédikációjában kitért a vitézek hazafias helytállásából és keresztény hitéből adódó szerepére, feladataira. Vitéz Berniczei-Roykó Ádám főkapitány-helyettes a köszöntő beszédében utalt arra, hogy a főkapitány egyik őse, Lotharingiai Károly herceg, a Budát ostromló keresztény sereg hadvezére épp a vitéz avatási ünnepség évfordulóján, 1686. szeptember másodikán robbantotta be a Bécsi-kaput, s foglalta vissza a Várat.
Kóczy T. László széki törzskapitány és Vejkey Imre spirituális székkapitány lélekemelő beszédet intézett az avatás előtt álló vitézekhez, majd sor került a vitézavatásra. Az avatási ünnepségre sok rendtárs érkezett Svédországból, Dél-Amerikából, Ausztráliából, Németországból, Horvátországból, Ausztriából, valamint Erdélyből, Kárpátaljáról és a Felvidékről is. Hatan lettek posztumusz vitézek, valamint posztumusz Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott Baumann Péter, az év elején, szolgálatteljesítés közben hősi halált halt rendőr főhadnagy.
Az avatandók a széki törzskapitányt ismételve elmondták a vitézi esküt, a főkapitány tiszteletbeli vitézzé avatta Nagyné Pintér Jolánt, A Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány elnökét, majd sorban a többieket is. Ezt követően Vitéz Prinz Philipp Ernst zu Hohenlohe-Langenburgnak, Németország területi törzskapitányának átadta a kinevezési okmányt, vitéz vejkei Vejkey Imre spirituális székkapitányt, valamint vitéz tapolylucskai és kükemezei Bánó Attila historicus székkapitányt törzskapitányokká léptette elő, Medveczky Márton a Rend Oszlopa kitüntetést kapta, és kitüntetéseket vehetett át még néhány arra érdemes rendtag.
Manapság akadnak, akik megkérdőjelezik a Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága (ICOC) által elismert Vitézi Rend továbbélésének értelmét, szükségszerűségét, ezért a templomi ünnepség után ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzet nyilatkozatra kérte vitéz Habsburg-Lotharingiai József Károly főkapitányt. „A magyar vitéz fogalma egyidős a magyar történelemmel” – mondta amaz. Szerinte akik a Vitézi Rend mai létjogosultságát vitatják, azok a vitézi szellem szükségességét is megkérdőjelezik. Márpedig láthatjuk, hogy erre ma is nagy szükség van akkor, amikor a szomszédságunkban egy elhúzódó háború dúl, a magyar kormány pedig erőfeszítéseket tesz a honvédség korszerűsítése, harckészültségének fokozása érdekében – mutatott rá. Hangsúlyozta: ezen a téren fontos a technikai fejlesztés, de legalább ennyire fontos, hogy a katonák érezzék azt az elszántságot, azt a vitézi magatartást, amellyel képesek lehetnek a haza védelmére.
A főkapitány-helyettest az ünnepség után arról kérdezték, hogy mivel Magyarországon és a határokon túl (így például Erdélyben is) több, úgynevezett Vitézi Rend is tevékenykedik, vajon történt-e már valamilyen érdemi lépés a rendezés érdekében. Berniczei-Roykó Ádám leszögezte: a többi vitézi rendi formáció hivatalosan nem rend, mert ilyet a mai magyar polgári jogrendszer nem ismer, hanem egyesület. A probléma könnyen rendezhető lenne, ha átvennénk az olaszországi vagy a romániai gyakorlatot, amely rendként csak az ICOC által elismert rendeket ismeri el, s eszerint engedélyezi a névhasználatot – mutatott rá, majd hozzátette: a magyarországi, Kárpát-medencei vitézi rendi egyesületek nyugodtan folytathatnák hagyományőrző munkájukat, de a nevükben szerepelnie kellene, hogy „egyesület”, hiszen a bejegyzett elnevezésük is ennek felel meg.
Ez azonban egyelőre csak óhaj, elvárás, hiszen ha csak a sajtó nézzük, látható, hogy a Kárpáthazában is számos „Vitézi Rend” és vitéz vitézkedik, a legitim Vitézi Renden kívül…
