Ha az ország kisebbségei számára biztosított jogok kerülnek szóba, Romániában a politikusoknak, a pártok szócsöveinek, a médiamunkásoknak, a megmondó embereknek stb. a túlnyomó többsége reflexszerűen a következő propaganda-szöveggel rukkol elő: „Románia másoknak is példát mutat.” És máris kielégítően tisztázottnak, elintézettnek tekintik a témát.
„Lépjünk is tovább, hiszen erre fölösleges lenne több szót fecsérelni” – sugallják fölényes viselkedésükkel, egész lényükkel. Mint akiknek az meg sem fordul a fejében, hogy a tudni vágyó hallgatóban felmerülhet a következő kérdés: oké, de milyen más országoknak mutat Románia példát? Észak-Koreának? Afganisztánnak? Ukrajnának? Iránnak? az Iszlám Államnak? Vagy talán Finnországnak? Ausztriának? Hollandiának? Mivel erre a kérdésre a kíváncsi hallgató nem kap választ, az is homályban marad, hogy Románia tulajdonképpen jó, avagy rossz példát mutat ama titokzatos „másoknak”.
Ugyanakkor a „Románia másoknak is példát mutat” szlogent magabiztosan hangoztatók a legapróbb jelét sem mutatják annak, hogy a kisebbségi jogok romániai helyzetével kapcsolatban esetleg az ügyben leginkább érintettek, vagyis a kisebbségiek véleményére is kíváncsiak lennének. Na és ha 2000 évvel ezelőtt, az ókori Rómában egyes összeférhetetlenek azt szajkózták, hogy a másik felet is meg kell hallgatni? Kétezer évvel ezelőtt még azt sem tudták, mi a bicikli, ma meg már űrhajókat küldünk a Marsra. Tehát amit az ókorban mondtak, elavult, ma már nem érvényes!
És az sem, ami a XIX. vagy a XX. század legelején, 1918 előtt hangzott el vagy történt, amikor Erdélyt Magyarország bitorolta. Akkor a románokat elnyomták, megfosztották jogaiktól. Ami semmivel se változtatható meg. Holmi régi nyomtatványok felmutatásával pláne nem.
A mellékelt reprodukción például a magyar állam által 1882-ben elfogadott jogszabályok hivatalos román nyelvű fordítását tartalmazó törvénygyűjteménynek a fedőlapja látható, amelyet anno a budapesti szakminisztérium jelentetett meg, Collectiunea legilor din anul 1882. címmel. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a XIX. században a magyarországi románok az anyanyelvükön is olvashatták az ország törvényeit. Vagyis azokat a jogszabályokat, amelyekkel úgymond elnyomták, megfosztották őket a jogaiktól! Erről ennyit…
Persze egyes összeférhetetlen, románellenes elemek, Putyin-pártiak azzal próbálnak zavart kelteni, hogy a Monitorul Oficial al României című szakkiadvány magyar nyelvű változatát, a Románia Hivatalos Közlönyét évekkel ezelőtt megszüntették. Ami pedig azért történt így, mert ez a kiadvány már azelőtt is fölösleges volt Romániában, abban az országban, amely a kisebbségi jogok biztosítása terén másoknak is példát mutat…
Boros Ernő