Sükösd Ferenc (1933–1972) festőművész a székelyföldi Alsósófalva szülötte, munkássága egyedi és összetéveszthetetlen. Igencsak elgondolkodtató képeiből 2023. április 13-án, csütörtökön 18 órakor nyílik kiállítás Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum Kossuth Lajos utca 42. szám alatti Képtárában. A tárlat május 22-ig lesz látogatható hétköznapokon 9–16 óra között.
A kiállítást Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész nyitja meg, felszólal Sükösd Levente újságíró, rádiós szerkesztő, a festőművész fia. Közreműködik Kakasi Nóra fuvolaművész.
Sükösd Ferenc 1949–53 között végezte el a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumot, majd tanulmányait Kolozsváron a képzőművészeti főiskolán folytatta 1953–9 között, ahol mesterei Kádár Tibor és Miklóssy Gábor voltak. 1960–72 között muzeológus és tárlatvezető volt a marosvásárhelyi Művészeti Múzeumban. Tragikusan fiatalon, egy szerencsétlen balesetben (karácsony előtti éjjelen, alvás közben széndioxid mérgezést szenved a lakásában) veszítette el az életét.
Munkáival részt vett marosvásárhelyi és bukaresti csoportos kiállításokon, egyénikiállítása volt Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, majd halála után hagyatékából több emlékkiállítást, illetve gyűjteményes tárlatot szerveztek (Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Telepi, Kolozsvár, Budapest, Sepsiszentgyörgy, Alsósófalva). 1990-ben szülőfaluja, az udvarhelyszéki Alsósófalva általános iskolája felvette a nevét. 1995-ben emlékháza nyílt ugyanott. Műveit több erdélyi múzeumban és magángyűjteményben őrzik. A jelen kiállítás anyaga Vécsi Nagy Zoltán válogatása a családi hagyatékból, illetve a Maros Megyei Múzeum, a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ, valamint a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtára gyűjteményéből.
Sükösd érzékeny színlátású tájképeit, kompozíciós műveit és portréit az egyéniségjegyeit korán felmutató festői eszközökkel alkotta. Alkotásaiból egyszerűség, ám mélyérzelmi telítettség árad, színei, formái, közlendői megindultságot váltanak ki belőlünk. Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese írta, hogy „közeli barátai és pályatársai rá emlékezve gyakran alkati fegyelmezettségét hozták fel, ami azonban nagyfokú lelki fűtöttséget, a képeken is nyomot hagyó, belső izzást leplezett.” Az alkotó feljegyzéseiben így fogalmaz: „Vannak néhányan, akiknek lelkében hatalmas tűz ég, és soha nem jön senki, hogy megmelegedjék annál. Az arra menők nem vesznek észre többet, mint egy csöppnyi füstöt a kémény fölött, és aztán mennek tovább az útjukon. Őrizzük ezt a tüzet magunkban, hordozzuk a föld sóját, és türelemmel – de mégis mily türelmetlenül – várjuk az órát, míg jön valaki, aki meg akar telepedni ennél a tűznél, aki maradni fog.”
