Színháztörténeti sétával, múltidéző színháztörténeti beszélgetéssel ünnepelték szombaton Kolozsváron a városban 230 éve indult, és azóta folyamatos magyar nyelvű színjátszást. Címképünkön a 20. század elején épült magyar színház, amit Trianon után a románok elbitoroltak.
Amint a Kolozsvári Állami Magyar Színház az eseményt meghirdető közleményében idézte: a Nemzeti Játszó Társaság 1792. december 17-én A titkos ellenkezés v. Köleséri című darab bemutatásával kezdte el kolozsvári előadásait, és ezzel elindult a folyamatos magyar színházi élet Kolozsváron. Ezt megelőzően, 1792 októberében a Fejér János által vezetett nemes színjátszó ifjak kérelmet nyújtottak be a királyi főkormányszékhez és az országgyűléshez azért, hogy magyar nyelven írt darabokat adhassanak elő Kolozsváron és bárhol Erdélyben.
Darvay Nagy Adrienne színháztörténész, színházkutató a délutáni beszélgetés után az MTI-nek felidézte: a Pest-Budai Hivatásos Színtársulat ugyan két évvel a kolozsvári előtt tartotta az első előadását, de a játékengedélyekért folytatott küzdelemben ez a társulat felbomlott, aztán 1792-ben újraalakult, de négy év múlva megint megszűnt.
A színháztörténész felidézte, Erdélyben előbb a Bethlen Gábor által alapított nagyenyedi Református Kollégium fiataljai kértek engedélyt arra, hogy anyanyelvű darabokat mutathassanak be és játszhassanak. Aztán Kolozsváron kötöttek szerződést a társulatuk tagjaival, és ezzel létrejött a Nemzeti Játszó Társaság, melynek hamarosan Kótsi Patkó János lett a művészeti igazgatója. (Az egyes korabeli forrásokban Pákodi Kotsi Jánosként megjelenő magyar színész, színigazgató, drámaíró, fordító, szakíró, zeneszerző a bihari Derecskén született 1763. szeptember 24-én, Kolozsváron halt meg 1842. február 14-én.). Úgy vélte: Kolozsváron annyiban volt más a helyzet, mint Pest-Budán, hogy itt az 1792-es alakulástól támogató közegre talált a színház. A közönség, a nemesség és a polgárság is az intézmény mellé állt, és ez a folytonosságot biztosította számára.
Darvay Nagy Adrienn elmondta: készülő könyvében arról ír, hogy a magyarságnak mindig két nemzeti színháza volt: a budapesti és a kolozsvári.
A kolozsvári magyar színjátszás 230 éves évfordulóján délelőtt színháztörténeti sétán vehettek részt az érdeklődők Salat-Zakariás Erzsébet vezetésével, mely érintette a kolozsvári magyar színjátszás fontos helyszíneit és a Házsongárdi temetőt, ahol sok kiemelkedő alkotó nyugszik.
Az évforduló estéjén a 125. éve született Tamási Áron Ősvigasztalás című darabja szerepelt a színház műsorán. A még alig ismert székely író az Amerikában írt darabot név nélkül küldte el 1924-ben az akkor Janovics Jenő által vezetett Kolozsvári Magyar Színház drámapályázatára. A mű nem nyert és bemutatásra sem találták alkalmasnak. Maga az írója is később úgy említi, mint „komor és darabos vázlatot”, melynek kézirata is elkallódott, s csak Tamási halála után került elő, ősbemutatója pedig 1978-ban volt a Pécsi Nemzeti Színházban. Romániában először 1982-ben mutatta be a nagyváradi színház, Szabó József Ódzsa rendezésében, emlékezetes, visszhangos, színháztörténeti jelentőségű sikerrel.
