Az Azomureș – vagy ahogyan Marosvásárhelyen emlegetik: a kombinát – az általa okozott légszennyezés, valamint az állandósult robbanásveszély miatt – a nyári kettős robbanás óta ezt senki sem tagadhatja – olyan téma, amihez valamiképpen viszonyulniuk kell mind a közembereknek, mind a közéleti szerepet vállalóknak.
Erre rendszerint ősszel döbbennek rá a helybéliek, amikor a légköri viszonyok miatt gyakrabban érezhető az ipartelep kéményei által kibocsátott csípős, orrot-szemet irritáló gáznemű valami. A kisemberek többnyire rettegnek vagy tudomást sem vesznek róla, a politikusok – főleg, ha nem kerülhetik meg a témát – terelnek, az esetleg elvesző munkahelyekre hivatkoznak, vagy hálás kampánytémaként felkapják, megeresztenek egy-egy bombasztikus nyilatkozatot, hogy aztán a választás másnapján azonnal meg is feledkezzenek mindenről.
Győztünk! – ünnepelte önmagát a vásárhelyi polgármesteri széket elnyerő Soós Zoltán és kampánycsapata. Leghangosabban azok, akik – ellenszolgáltatásként – bekerültek a városvezető legbizalmasabb munkatársi körébe. Bárhonnan is nézzük: ők – de egyelőre csak ők – valóban elmondhatják: győztek. Hogy győzik-e mindazokat az ígéreteket be is váltani, amit a kampány hevében – és a Soós Zoltán nevében – tettek, az előbb-utóbb kiderül. Önkéntelenül egykori öreg kollégám jut eszembe, aki a következőképpen vágta ki magát, amikor sokadik beváltatlan ígéretét kértem számon tőle: ne feledd, román ember olyan szegény soha nem lehet, hogy ígérni ne tudjon. Ez történik a választási kampányok során is: ígérgetnek gátlástalanul, szégyen nélkül: ki toronyórát láncostul, ki telegondolát a víkendtelep és a Somostető között, ki pedig a kombinát bezárását…
Ez utóbbiak közé – mármint a vegyipari kombinátot kampánytémaként használók közé – sorolható Marosvásárhely hivatalban levő polgármestere, sőt egyik alpolgármestere, Portik Vilmos is. „Ez a gyár egy időzített bomba. Egyrészt egészségünkre káros anyagokat bocsát ki, másfelől állandó robbanásveszélyben tartja a várost és a környező településeket” – fejtette ki Soós Zoltán 2015-ben, polgármesterjelöltként, majd egy soha nem ismertetett statisztikára hivatkozva hozzátette: Marosvásárhely a légzőszervi megbetegedések miatti elhalálozások listavezetője. Az általa bemutatott adatok szerint a városban az országos átlaghoz képest másfélszer többen halnak meg légzőszervi megbetegedésekben. (Lásd: https://erdelyinaplo.ro/aktualis/riportok/testet-es-lelket-szennyezo-ipari-kolosszus)
A júliusi robbanás után újra megszólaltak, s egyenesen a kombinát bezárását követelték. Soós polgármester nem először tette, hisz az előző választásokra készülve is ezzel kampányolt. Akkoriban ezt tette Portik alpolgármester is, igaz, akkor még az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben futott. Rajtuk kívül szintén követelte már a vegyi üzem helyének sóval való behintését az előző városvezető, Dorin Florea is. Sőt, egykor Borbély László, az RMDSZ „erős embere” is a kombinát bezárásával fenyegetőzött, hogy aztán – jelentős szponzori és még ki tudja milyen pénzek hatására bekövetkezett megvilágosodása után – megenyhüljön a környezetszennyező kombinát iránt.
A júliusi robbanás után Soós Zoltán a kombinát működésének kivizsgálását kérte a környezetvédelmi minisztériumtól. Mi több, állítólag referendum kiírását is fontolgatta, amelyben a lakosság kifejthetné álláspontját. Csakhogy a polgármester mintha megfeledkezett volna arról, hogy egy konzultatív népszavazás nem kötelezi semmire a kormányt, a hatóságokat. És ne feledjük: a kombinát tulajdonosi körének érdekérvényesítő ereje összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint Marosvásárhely lakosságáé. Következésképpen: annak, hogy a hatóságok környezetvédelmi megfontolásokra hivatkozva esetleg bezárják az üzemet, igen kicsi az esélye. Sőt, a semmivel egyenlő.
A jelek szerint Marosvásárhely újra alulmaradt.
Szentgyörgyi László
