Befejeződött a kis bihari bányászsztrájk

Véget ért tegnap délután a rézbányatelepi Vast Băiţa Plai színesfémbánya dolgozóinak sztrájkja. A vállalat vezetősége ígéretet tett arra, hogy szeptember 27-én a bányászok megkapják az elmaradt fizetéseket és élelmiszerjegyeket. Hétfő reggel kezdődött a munkabeszüntetés a telepen. A dolgozók egyhavi elmaradt bérüket és a három hónapja elmaradt élelmiszerjegyeiket követelték.

A kétszáz méter mélyen magát elzáró 106 bányász sztrájkja három napot és két éjszakát tartott, a dolgozók szerda délután jöttek fel a bányából, és folytatják a munkát. „Az emberek végül elfogadták arra irányuló javaslatunkat, hogy az elmaradt béreket jövő héten, szeptember 27-én fizetjük ki. A munka a megszokott munkarend szerint folytatódik” – idézi Viorel Stancu bányaigazgató szavait a helyi sajtó. „A szakszervezeti vezetőkkel folytatott tárgyalások után úgy döntöttünk, hogy nem lesz következménye annak, hogy a dolgozók nem tartották be a sztrájk megszervezésének törvényes lépéseit, de a le nem dolgozott órákat be kell pótolniuk” – mondta az igazgató, aki azzal kérkedett, hogy a kitermelés egyre jobban teljesít, hiszen új és drága gépeket vásároltak és állítottak üzembe, megduplázták az alkalmazottak számát (több mint 360-an dolgoznak náluk most). Ehhez képest tavaly 27 millió lej veszteséget „termeltek”.

A réz- és egyéb színesfémérceket kitermelő bánya a Vast Resources PLC brit vállalat tulajdonában van, amelyet Andrew Prelea, Ausztrália korábbi romániai tiszteletbeli konzuljának a fia vezet. A londoni székhelyű vállalat 2014-ben lépett be a romániai piacra, és 2020-ban újraindította a termelést a rézbányatelepi (Băița-Plai) bányában, miután közös vállalatot hozott létre az állami tulajdonú Băița Rt.-vel, az ásványkincsek bányászati engedélyének birtokosával.

A Bihar-hegység északnyugati lábánál, a Fekete-Körös forrásvidékén fekvő Rézbányán és az abból közigazgatásilag az ötvenes években kivált Rézbányatelepen több száz éve folyik különféle fémércek kitermelés, a Borovszky-féle enciklopédiában így írnak róla 1904-ben: „Ősi bányaváros, a hol már 1342-ben püspöki bányák voltak. 1501-ben mint város és mint kincstári bánya szerepel. Ólom-, réz-, ezüst- és aranybányái hajdan híresek voltak. Hegyeiben a legritkább ásványok találhatók, sőt számos oly különlegesség is, a mely csakis itt fordul elő.” Rézbányától két és fél kilométerre északra a Sovrom–Kvarțit szovjet–román vállalat kezdte meg 1952-ben az uránérc felszíni és felszín alatti bányászatát. A kinyert érc nagy részét közvetlenül a Szovjetunióba szállították, és e célból a Vaskohsziklás és Szegyesd közötti fennsíkon repülőteret is kialakítottak. Az uránércbányászat miatt a vidék lakossága sokszorosára duzzadt. Ekkor jött létre Rézbánya külterületén, tőle prá kilométerre nyugatra a városi rangot is kapott Diófás (Nucet). Gheorghe Gheorghiu-Dej 1965-ben felmondta a szovjetekkel kötött uránbányászati szerződést, ezután az ércet Barcaföldvár mellett dolgozták föl. 1985-ben itt hozták létre Románia egyetlen atomtemetőjét az egykori uránbánya két tárnájában, 840 méterrel a tengerszint fölött. Itt tárolják a cernavodai atomerőműben keletkező radioaktív atomhulladék egy részét is.

Total
0
Megosztás
Total
0
Megosztás