A rohamosan közelgő tél előtt talán nincs olyan család Európa legszerencsétlenebb államában (Románia), amelyet ne aggasztana az energiaárak, és ehhez kapcsolódva gyakorlatilag minden közszükségleti cikk árának drasztikus emelkedése. A román politikummal megvert polgárok jó része számára húsbavágóan komoly gondot fog okozni a jó esetben „csupán” 50-60 százalékkal megnőtt fűtésszámla kifizetése, és milliók számára naponta megélt dilemmává válik az „egyek vagy fűtsek?” kérdésre adott válasz. A Románia polgáraként mindezt szintén elszenvedni kényszerülő erdélyi, partiumi magyar családok akár gázzal, akár fával fűtenek, szintén pillanatok alatt kiürülő pénztárcájuk bűvöletében szenvedik el a hétköznapi létharcot, megfűszerezve egy világjárvánnyal, tetézve ennek csődös kezelésével, és mindazzal, amit az átlagember száz év tapasztalat birtokában csak lemondóan legyintve az „ez van, ez Románia” mondattal intéz el.
Persze, az erdélyi magyarnak ott van az örök stabil pont, a „józanság és s szakmaiság” kemény sziklája, a mindenkori román kormányok mentőöve, a minden magyarért küzdő érdekképviselet, mely három évtized alatt bebizonyította, hogy politikusai magyarként a balkáni mentalitás minden negatívumát képesek magukévá tenni, azt maximálisan kihasználva románabbá válni a született románoknál, kitűnően beilleszkedni mindabba, amit a román közélet alatt értünk, egyéni és csoportos hasznot húzva a politikai prostitúció „művészetté” emeléséből. Nos, a nagyváradi János és a brassói Péter tőlük várja, hogy valahogyan ki tudja fizetni a fűtésszámlát. Erre is való az érdekképviselet, főleg, ha kormányon vannak – gondolja az átlagember, s lám a szociálisan érzékeny párt máris siet tudtára adni, hogy a fejlesztési szaktárca javaslatára 310.426.000 lejt különített el a kormány erre a célra az állami tartalékalapból. „Az önkormányzatok támogatást kértek a megemelkedett fűtésárak miatt, a kormány pedig, javaslatunkra, jóváhagyta a kérelmezéseket. Nem maradhatnak tél idejére fűtés nélkül a családok” – hangsúlyozta Cseke Attila RMDSZ-es miniszter.
János tehát megnyugodva hátradől, meleg lesz a lakásban, és ha többet is kell fizetni, valahogy csak kinyögi azt az összeget, hiszen az önkormányzat megkapja az árkompenzációra kért forrást, nem lehet nagy baj. Aztán mivel János szeret több forrásból is tájékozódni, a román sajtót olvasva kénytelen rádöbbenni, hogy Cseke miniszter hazudott, hiszen például Nagyvárad, ahol ő és családja él, csupán 3,6 millió lejt kap a kért 60 millió helyett. Mivel János tud számolni, pontosan tudja, hogy valakik ki kell fizessék a kieső 56,4 milliót, tehát Sebes-Körös-parti szülővárosa magyar és román lakói együtt fognak fázni ezen a hosszúnak ígérkező télen. Persze csak az átlagemberek, hiszen a Cseke-féle nagyotmondó politikusoknak éppen elég nagy a jövedelmük ahhoz, hogy ne foglalkozzanak a fűtésszámlával, a többieknek pedig ott a hazug propaganda. Fűteni ugyan nem lehet vele, de alacsony vérnyomás ellen kitűnő.
B. B.
