Gálaestekkel, színházi előadásokkal, irodalmi programokkal, kiállításmegnyitókkal és a művelődés terén jelentőset alkotó személyiségek díjazásával ünneplik a magyar kultúra napját az erdélyi és partiumi városokban – így szól a romániai magyar sajtó összegző híradása arról, ami ezekben a napokban zajlik, ám az események a diktatúrabeli kötelező hórukk-rendezvényeket is idézik, főként a gyászos emlékű „Megéneklünk, Románia” fesztiválokat.
A lexikonok szerint „a magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.” De a magyar Országgyűlés csak 2022. december 7-i ülésnapján döntött arról, hogy a Himnusz befejezésének 200. évfordulójára emlékezve január 22-ét hivatalos állami emléknapként a Magyar Kultúra Napjának nyilvánította. A kelet-európai rendszerváltozások után terjedt át a trianoni határon túlra is a magyar kultúra ünneplése e dátum körül. Január 22-éhez közeledve a kultúra buzgómócsingjainak mindig eszükbe jut a közművelődés kampányszerű napirendre tűzése, és ilyenkor a politikai pártok és a politikusok is egymást tapodva igyekeznek „kibontani a magyar kultúra zászlaját”. Vannak helyek, ahol a sztahanovista időket idéző módon egymással versengve és egymásra licitálva szervezik meg – már-már farsangi vidámkodással – a „magyar kultúra napját”, több napon át, a jeles évforduló előtt és után is jóval.
Az erdélyi magyarság „érdekvédelmét és közképviseletét” egyedül kisajátítani igyekvő RMDSZ például feladatként szabja meg az aktivistáinak és az általa kineveztette intézményvezetőknek a „kultúranapi rendezvények” szervezését, amelyek során a párt politikusai rendre kampánybeszédeket tartanak, (ál)műveltségüket fitogtatják és oklevelekkel, plecsnikkel tüntetik ki a szervezet holdudvarához tartozó vagy abba bevonni kívánt személyeket, érdemeseket és érdemteleneket felváltva. Ilyenkor tudja meg a pórnép, hogy a nemzeti közösség jelesei mellett gyakran a pártpolitikusok jelentéktelen rokonai, alkalmazottai, lekötelezettjei is „nagyon sokat tettek a magyar kultúráért”…
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 12. alkalommal díjazta az irodalom, előadóművészet és vizuális művészetek kategóriában jelentőset alkotó erdélyi magyar kortárs művészeket, a díjátadó gálát a sétatéri Kaszinóban tartották” – adta hírül az MTI, azt meg sem említve, hogy az eseményre nem január 22-én került sor (ott még nem is tartunk), hanem 19-én, ráadásul egy pártpolitikai rendezvényhez kapcsolva: aznap délelőtt, munkaidőben tartották a kolozsvári Kreatív Iparágak Regionális Kiválósági Központjában (CREIC) a Szövetségi Képviselők Tanácsa nevű RMDSZ-választmány ülését. Ekkor osztotta ki Kelemen Hunor pártelnök a „miheztartás irányelveit”, este pedig a kaszinóban a párt kitüntetéseit, amit a bombasztikus Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjak névvel illetnek. Ennek a díjnak a lokális változatait aztán az RMDSZ megyei és városi szervezeti is kiosztják, különféle rendezvények és „gálaestek” keretében, kinek-kinek lakhelye és párthűsége szerint.
Vannak ma már tucatjával olyan magyarok Romániában, akik a saját életrajzukban is feltüntetik nagy büszkén, hogy „a Magyar Kultúráért életműdíj” birtokosai. Csak épp azt felejtik el hozzátenni, hogy ezt az RMDSZ nevű politikai párttól kapták, a pártirodán hozott belkörű vagy egyszemélyi döntés alapján…
R. B. M.
(Címkép: MTI/Kiss Gábor)
