Sopron szélén, egy dombos parkféle tetején már-már eldugva áll egy emlékmű: „Ezen a helyen vágta át Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszter 1989. június 27-én az úgynevezett vasfüggönyt.” Szépnek nem mondanám a mementót, inkább semmitmondó. Talán mert az esemény nem is a két politikusról szólt…
Emlékszünk még a vasfüggöny ünnepélyes átvágására? Ma harminchárom éve történt. Németh Miklós joggal tartott Magyarország elszigetelődésétől a keleti blokkon belül. Föl is tette a kérdést Gorbacsovnak: mit lépne, ha elbontanánk a vasfüggönyt? A szovjet elnök-pártfőtitkár csak annyit mondott: 1956 nem ismétlődik meg. Kellett-e ennél több? (Akkor már elhangzott Pozsgay Imre népfelkeléses nyilatkozata, Kádárt már leléptették a színről saját elvtársai, pártok alakultak. Tavaszodott. Németh Miklós és Franz Vranitzky osztrák kancellár 1989 februárjában megegyezett a határzár megszüntetéséről. Pár napra rá az MSZMP PB sápadt tagjai is rábólintottak a tervre.) Úgy számoltak, nagyjából egy év szükséges a bontáshoz, ám gyorsan haladt a munka. Május másodikán kezdték, és a nyár elejére, amikor a két külügyminiszter meghirdette az ünnepélyes kerítésvágást, már nem volt drót az oszlopokon. Sőt, oszlop se volt, úgy kellett visszaállítani az eredeti állapotot egy pár méteres szakaszon. (Az átkosban vagyunk. Ki ne értett volna a svindlihez?)
A kerítésvágós fotók megtették a hatást. Hamarosan keletnémet turisták tömegei indultak el Magyarország felé „nyaralni”. Ahol már lebontották a vasfüggönyt, csupán némi szemfülesség és fürgeség kellett a szabadsághoz… De ez már egy másik történet.
Pilhál György / Magyar Nemzet